|
Nimfa
 |
Név: Nimfa |
|
Kor: 25 év |
|
Rangja: Harcos |
|
Törzse: Medve törzs |
|
Állata: Tokaj - aranysas | Tas - hucul mén csikó |
|
Kijátszó: Nelo |
Jellem:
Nimfa egy igazán tüzes jellemű betörhetetlen nő. Természetét apjától örökölte, de vadsága akkor bontakozott ki leginkább amikor elveszítette szüleit. Eleinte csipkelődő és szemtelen, de ha valakiben megbízik azzal kedves is tud lenni. Szeret viccelődni és másokat bajba keverni gyors észjárásával. Ügyesen forgatja a fegyvereket legyen az bármilyen is. Szemtelensége nem azt tükrözi, hogy neveletlen, mert nem az! Az időseket tiszteli és ha kell szívesen segít annak akin látja a hála jelét. Igazi vadmacska aki a végsőkig küzd mindenben. Mindig eltökélt és megállíthatatlan. Nehezen ismeri be a hiábit, de nem magánakvaló és nagyképű. Szívesen van a figyelem középpontjában, de okvetlen nem harcolja ki magának azt. Általában egyedül kóborol a vadonban, de ha úgy adódik örömmel elcseveg egy-két fiatallal. |
Előtörténete:
Nimfa ide született, bele a nagybetüs Medve törzs világába. Szülei arra nevelték amiről a törzs híres: harcra! Az alapvető-, és védezési fogásokat hamar megtanulta, de ő többre vágyott. A fiúk nem nézték jó szemmel, hogy egy 13 éve lány ügyesebb, fürgébb és atletikusabb náluk a harcban. Mint minden "medve" ők is tudták, hogy fáradékonyabb és törékenyebb Nimfa náluk, így rendeztek egy olyan harci versenyt, melynek helyszíne a hegyoldal volt. A verseny abból állt, hogy meg kellett mászni a hegyet, miközben külömböző növényeket kellett megtalálni és összeszedni. A legnehezebb terepre osztották be Nimfát aki ezzel nem volt tisztában. A tétet elveszítette, mert nem ért be a célba, így nem gyakorolhatott többé a fiúkkal és azok tanítóival. Egy valaki azonban mellé állt, az apja! Titokban tanította lányát, hiszen jómaga is harcos volt. Kemény kiképzést kapott. Sokszor fel akarta adni, de megerősödött és évekkel később csak most veszi igazán hasznát annak amit gyerekkorában tanult. Tokaj-t egy hűs délutáni nyári napon találta az erő szélén, egy fa törzse mellett. Még fióka volt és kiesett a fészekből. Mivel Nimfa itt nőtt fel könnyedén felmászott a magas fára, melynek törzse tükör egyenes volt. A fészek nem volt elrejtve ágak közé, hisz a nagytestű szülőknek hely kell a leszálláshoz, ebből adódóan nagyon könnyű volt elérni a fészket. Nimfa óvatosan tette vissza a hangoskodó fiókát a fészekbe, és közben nem vette észre a rá leselkedő veszélyt. Az égen villámgyorsan közeledett feléje a fióka anyja, szárnyaifesztávolsága majd' elérte a 2 métert. A kis fehér fióka hangja vonzotta és amint meglátta, hogy valami fenyegeti kész volt támadni. A semmiből csapott le, éles karmaival elkapta Nimfa karját mire a lány rángatni kezdte magát miközben másik kezével kapaszkodott. A kifejlett sas izgatott volt és lábaival a fészkét taposta, nem figyelt és megtörtént a baj. Valószínűleg kezdő szülő volt, mert szárnyai csapkodásával kiverte a fészekből egyetlen fiókáját miközben Nimfa is kiszabadította karját és mászni kezdett lefelé. Lefelé sajnos nem lehet olyan gyorsan és a másik támadás a fejét érte. A madár éles csőre betörte a fejét, de amint pár métert megtett a madár nem követte, inkább fenntmaradt a fészekben. Éles fájdalmat érzett feje tetéjn és amint leért odatette a kezét. Valahogy nem lepődött meg azon, hogy vérzett. Fájtatta sebét, de amikor megpillantotta nemmessze a fiókát odafutott felkapta és mégegyszer utoljára felnézett fészekre. A madár már nem volt ott, de abban biztos volt, hogy oda vissza már nem viszi ezt a szerencsétlen kicsit. Hazament ahol anyja ellátta sebétmely szerencsére nem volt komoly. Hosszú göndör haját sokáig mosta, hogy megszabaduljon a vértől. Szorgosan nevelte a fiókát és elnevezte Tokaj-nak. Teljesen összenőttek és miután Nimfa kiképezte a fiatal sas-t az már soha nem hagyta el. Erős és egészséges aranysassá cseperedett, sok örömöt és boszuságot okozva Nimfának és a törzsnek. Tokaj többször is megvédte Nimfát és ez fordítva is érvényes. Mára elszakíthatatlanok, de ez sajnos nem volt így Nimfa szüleivel. Egy aljas és ismeretlen betegség vitte el a tél közepén őket. Nimfa hetekig magába volt fordulva és senki-semmivel nem foglalkozott, egyre kevesebb időt töltött más emberek társaságában. Szerencsére mindenki megértette, senki nem zaklatta és ez jól esett neki, így csakhamar lenyugodott és visszatért, hogy saját életet kezdjen. Tas-t vígasztalásképp kapta a törzstől. Nagyon örűl neki, mert ez az első lova. Nem tervezi elhagyni a törzset soha. De nagyon szeretne foglalkozni egy medvével, még ha az nem is a sajátja. |
|
Képek
 
 
  
  
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
