NÉV:  Bergron Ursus
	KOR: 22
	RANGJA: Kereskedő
	FAJ: Bőrváltó
	CSALÁD: nem nemes családból származik
	KIJÁTSZÓ: Domii
JELLEM: Berg egy elég hallgatag teremtés, inkább csendes megfigyelő, mint a társaság közepe. Tud ő barátkozni, csak nem szeret, meg nem akar. Megválogatja a barátait. Amikor jó passzban van, könnyebben megy neki az ismerkedés, de általában elég bizalmatlan. Aki még csak látásból ismeri, az úgy gondolhatja, hogy Berg morcos és érzéketlen. Pedig valójában, akit közel enged magához, ahhoz gondoskodó és törődő, csak ugye, meg kell ismerni. Mivel nem túl szószátyár úriemberről beszélünk, elég érdekes, hogy ő egy kereskedő, de megélhetését csak ezzel tudja biztosítani. Berg az Ursus család egyetlen sarja. Ursus-éknak az a különleges tulajonságuk, hogy bőrváltóak, mégpedig emberi alakjukat medvévé tudják "lecserélni," amikor csak akarják. Ez a képesség a generációk során nem tűnik el, nem is kopik. Bergron apja, Blasius, egy tünde gyógyítóval kelt egybe, de varázst nem örökölt fiúk, ebben mutatkozik meg a tündék nemes vére.
ELŐTÖRTÉNETE: Berg egy erdőben született, Camelot városa mellett egy kicsivel. Apja, Blasius, egy bőrváltó volt, nemigen járt a városban, egy ember sem tudott létezéséről, jobban szeretett az erdő sötétjébe burkolózni. Blasius egybekelt egy tünde gyógyítóval, akit az erdőben ismert meg, Kysanak neveztek. Kysa szülei nem örültek, hogy egy alacsonyrangú emberhez megy feleségül, ki is tagadták a családból, de Kysa örömmel élt Blasius-szal. Csupán egy gyermekük született, Bergron, aki az Ursus-okhoz híven bőrváltó lett. Anyja mágiájából nem örökölt semmit. Míg Berg kicsi volt, jól éldegélt a család. A családfő vadászott, leginkább medve alakjában, az édesanya pedig füveket, gyümölcsöket gyűjtött, ezekkel minden nap jól laktak. Közben Berg kitanulta a vadászat rejtelmeit, medveként, és baltás emberként is, az íjat sosem kedvelte annyira. A fiú sokszor beszökött a városba, nézte a nyüzsgő piacot, ez a világ lenyűgözte. Ez ment a fiú tizenhét éves koráig, amíg  apja meg nem halt rejtélyes körülmények között. Két évre rá, Berg eltemette édesanyját is, aki belehalt a gyászba. Igaz, a tündék halhatatlanok, de a nő annyira leépült, hogy élete végén már csak feküdt ágyában, törékeny és sebezhető lett. Az egyik éjjel összeszedte utolsó erejét, mérget kevert, ezzel megölte magát. Berg azóta saját magát kell, hogy eltartsa. A piacra ment, bérelt helyet magának.  Még most is a saját maga által vadászott vadhúst, halat árulja, ebből tartja fent a kis házat, amit a város szélén vásárolt. A családi ház megvan még az erdő mélyén, de oda már nem jár, még a vadászatok során nem. Berg titkolja az emberek elől, hogy mi is lenne ő valójában.
KÉPEK