Név:  William Keaton
	Kor:  21
	Rangja: lovag
	Faj: félvér
	Család: nem nemes
	Kijátszó: Leos
Jellem: Will alapjában véve kedves ifjú, szeret hülyéskedni. Sorsát is csak így volt képes túl élni, hogy folymatosan viccelődött. Később azonban az évek rányomták a komolyságot is. Nem sokra menne, ha komolytalansága miatt elveszítené mind a két kezét. Barátságos és megnyerő természet, könnyedén belopja magát a női szivekbe és a női szoknyák alá is. A féltékeny férjeket kerüli és a túl nagy hírnevet is. A dícséret csak növeli az önbizalmát. Szeret néha a figyelem középpontjába kerülni azonban. Tetteire büszke és ha azt valaki másnak tulajdonítják, teljesen ki tud akadni. Mindezek mellett ha sikerül a barátjává válni, - ami nem olyan könnyű, hisz igaz barátokat kevsszer tart maga mellett, inkább csak a kedves, jótevő barátaiból van sok neki, tőlük fél is, hisz ki nem félne attól, hogy más sokkal több csecsebecsét ad nekik annak érdekében, hogy Willt elkapják? - akkor védelmező és hű barát tud lenni. Nehezen esik szerelembe, inkább csak kihasználja a másik nemet. Később amikor újabb fordulatott vett az élete, vamerővé is vált.
Előtörténete: Skót földön született egy leszerelt katona utolsó fiaként. Egészen kiskorában megtanulta testvéreitől a kard és tőrforgatás mesterségét, bár nei jobban bejött a lopakodás, fáramászás és bújkálás az emberek elől, mitnhogy nehéz fapajzsokat lóbáljon, miközben fakarddal csépei a másikat. Apja sokszor szégyenkezett is miatta, hisz nem volt szófogadó. Ezt egyszer mégis jól tette. nem mehetett volna el az erdőbe játszani az egyik falusi gyerekkel, de megtette, így nem volt ott amikor a britt lovagok megérkeztek és felgyűjtották otthonát, testvéreit pedig rabszolgasorba taszították. Ekkor volt 10 éves. Az elkövetkező 6 évet azzal töltötte, hogy skóciában lopodott mindenfélét, amiből jól élhetett. Sosem akadtak a nyomára, hála fürgeségének. Igazából csak ekkor értette meg miért ölték meg a szüleit. Nem azért mert apja harcos volt és ellenszegült a britt uralkodónak, hanem azért, mert egyik szülője varázsló volt, a háborúban pedig sok szerepe volt. Innentől kezdve igyekezett titkolni azt a minimális varázserőt, amit örökölt, ez azonban csak segítette őt tolvaj karrierje sikerességében. Halkabban tudott lopakodni mint az emberek és könnyebben olvadt bele az árnyakba. Bonyolult varázslatokra azonban továbbra is képtelen maradt, ezekkel is nagy kockázatot vállalt, hiszen a varázsló aki csak használja erejét, de nem érti működését, könnyedén meghalhat. Egyik nap kitévedt a kikötőbe és amikor onnan sikerült hajóra lopóznia, úgy érezte új élet elé nézhet. Camelotban értek partot pár hónappal később, tehát itt építgette virágzó karrierjét azonban nagy volt a konurencia, így felismerte, jobb ha közéjük áll. Egy titkos tolvaj céh tagja lett, felesküdött tag, akinek kötelessége megvédeni a céh többi tagját. Mégis a sors nem zt szánta neki. Amikor véetlenségből megölt egy varázslót, aki orvul megakart támadni valakit, őt hírtelen nagy dicsőség vette körül. Pedig csak épp rosszkor lépett rá egy zsinórra, ami kibiztosította a rejtett csapdát, ami végül végzett a varázslval. Később felajánlották neki a katonai állást a várban. Először rossz ötletnek tartotta, azonban rájött, sokkal nagyobb lehetőségek állnak így előtte, mintha a tolvajo fejedelmévé akarn válni, így nemsokára elérte, hogy lovaggá üssék. Régi kapcsolatait felhasználja, azonban gyakran erőtpróbáló számára, hogy két felé húzza az esküje...
Képek