|
Témaindító hozzászólás
|
2014.08.26. 23:00 - |
 |
[5-1]
 Ahogy láttam, a férfi nemigen figyelt rám. Közelebb léptem egyet, de balszerencsémre egy száraz ágra léptem, ami talpam alatt megreccsent. Nem volt olyan hangos, az ember nem hallotta meg, mert szinte meg sem mozdult, de lova elkezdte kapálni a földet és ideges lett. Nagyszerű, gondoltam. A férfi észrevette lova nyugtalanságát, s szinte egyből rám nézett. Köszönt, majd kérdezett is. - Addig akartam, amíg valaki meg nem szólít - válaszoltam egyből, köszönés nélkül. Úgy gondoltam, ha már így észrevett és megszólított az illető, akkor érdeklődök felőle egy kicsit. - Csatlakozhatnék hozzád? - tettem fel a kérdést, miközben egy tapottat sem mozdulva álltam előbbi helyemen. Ha a férfi igennel felelt, akkor megindultam felé, majd óvatosan letelepedtem a fűben, nem sokkal mellette. Ha nemmel felelt, akkor helyemen maradtam. |
 Majdnem sikerült elaludnom a fűben. Pedig istenemre esküszöm, rendesen aludtam, és fáradt se voltam, amikor idejöttem. Hát, ilyen a természet közelsége. Annyira jó, hogy az ember biztonságban érti magát benne, és elalszik. A majdnem elaludtam stádiumból a lovam nyerítése ébresztett fel, aki hangosan fel nyerített. Egyből oda is fordítottam a fejem. -Na mi az nagyfiú? - kérdeztem tőle, mire csak horkantott egyet és a földet kapálta. Felhúzott szemöldökkel néztem rá. Valamiért ideges volt a nagyfiú, de abban biztos voltam, hogy nem állat az oka. Még a medvétől sem fél, így kétlem, hogy állatról lenne szó. Szemem gyorsan körbepásztázta a környéket, és hamarosan meg is pillantottam egy férfi alakját a fák között. De vajon miért rejtőzködik. - Öhhm, szia. Meddig akarsz ott bujkálni? - kérdeztem oda fordulva. Miért volt enyhe rossz érzésem ezzel a férfival kapcsolatban? |
A mai nap a piacon rettentően zsúfoltra sikeredett. Érdekes módon, ma mindenki halat szeretett volna vásárolni, alig-alig vettek vadhúst. Pedig most kifejezetten szép példányokat sikerült vadásznom. Hát persze, ez a bőrváltók előnye. Medveként mégis csak könnyebben lehet prédát szerezni. A halból teljesen kifogytam, így a tóhoz kellett mennem halászni. Reménykedtem, hogy senki sem lesz a környéken, mert így könnyedén változhatok medvévé, nem kell rejtőzködnöm. Meg valószínű, hogy medveként megtámadnának. De hogy emberként halásszak?! Na, azt nem. Ha már megvan ez a képességem, nem fogom elpazarolni. Így gyalogosan indultam el, csak egy zsákot csaptam a vállamra, meg persze nálam volt a szokásos fegyverviseletem, íj és nyilak, no meg egy kisebb tőr. Ahogy közeledtem, egy lovat pillantottam meg. Ki volt kötve egy fához, békésen legelt. Óvatosan néztem körbe, de nem láttam semmit. Mivel volt már részem hasonló csapdában, halkan lépkedtem és gyanakvóan néztem körbe. Akkor láttam, hogy egy férfi ül a fűben. Eléggé elmerengett, nem tűnt olyan veszélyesnek. Nem akartam megszólítani, de éreztem, hogy ha meg akarom tudni, hogy mikor érkezett, s mikor távozik, akkor beszélgetésbe kell vele elegyednem. Csak így tudhattam békésen vadászni. |
Gyors vágtában lovagoltam a tóhoz. Imádtam ilyen időben lovagolni, főleg a szabadban. Senki, csak én és a lovam, aki mára a hűséges társammá vált. Mikor már közel jártunk a tóhoz lelassítottam a hátasom, majd ügetésben folytattam tovább addig, ameddig el nem értem teljesen a célomhoz. Ezután leszálltam a lovamról, Thanatos hátáról, és kikötöttem egy fához, hogy legelhessen. Azt hiszem fél órányi vágta után megérdemli ezt a kis jutalmat. Én pedig szépen helyet foglaltam a fűben. Csendben figyeltem a környezetem, és elmerengtem benne. Jó volt ez a csend. Semmi harc, semmi vér, semmi agresszió. Csak az ember és a jó öreg természet. |
[5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
